vízkő, flodravin

Mágnes magként vettem figyelembe a vízvezetéket, elkészítettem egy szerkezetet amivel rendszerbe szabályozott módon kisfeszültségu impulzusokat bocsátottam a vezeték köré tekert vezetokre, amik már mintegy indukciós tekercsek szerepeltek a folyamatban. A továbbiakban a kémiai és fizikai folyamatok játszották a foszerepet. Ugyanis a cso-vezetékben kialakított nagyfrekvenciás elektrostatikius tér dinamikus úton bontja meg a vízben oldott hidro-kalcium-karbonát molekuláinak ionkötéseit, s ennek következtében kicsapódnak a kalciumsók. A keletkezo vegyületek azonosak a mészkovel, ám újonnan kialakult kristályaik alakja másféle romboid alakú hasáb, ún. aragonittípusú kristály. Az aragonitkristályok a vízben lebegnek (szuszpenziót képezve), s nem hajlamosak kemény lerakódások inkrusztáció képzésére. A folyamat során az eros elektrosztatikus kötések miatt a kristályok reverzibilis változásoktól mentesek maradnak néhány napig. A magnetikus eljárással kezelt kemény víz, a továbbiakban lágy vízként viselkedik. Ez a víz a csovezetéken történo átfolyása során feloldja a már meglévo kemény lerakódásokat, s ezáltal az oldat ismét telítetté válik. A fenti fotók egy fantasztikus kísérlet folyamatát rögzodtek.

Egy fürdoszobai zuhanyrózsa ami általában 6-8 hónap után elrakódik vízkovel, volt a kísérlet tárgya. Jól látható az (1. Képen) , hogy az átfolyó lyukak felén elég nagy nyomással folyik át a víz a kísérlet indulásakor. 15 nap elteltével (2 kép) nem hogy jobban elzáródtak volna a zuhanyrózsa nyílásai, hanem a már elzáródottak is kezdtek oldódni. 30 nap után (3 kép) megszunt a nagy nyomású, a testet irritáló úgynevezett veretése a zuhanyrózsának, mert már közel a 80%-án átfolyt a víz! 60-ik nap után (4 kép) váltak teljesen nyitottá az átfolyó lyukak, amikor vízko lerakodások végleg feloldódtak!